Alapvetően háromgyerekes szülőként nem sok időm van a hobbijaimnak élni, de szerencsére a fiamat is érdekli pár dolog, amit „apa csinál amikor ki akar kapcsolódni.”
Már gyerekkoromban érdekelt a horgászat, mivel apai ágon horgász családból származom. Édesapámék rengeteget jártak a Velencei tóra, illetve – mivel nekem is tetszett – megtanították az alapokat. 14 éves koromig gyakran jártam a vizeket, azonban ekkor már le kellett (volna) tenni a horgászvizsgát, amihez nekem nem volt kedvem, így ez a hobbi sajnos sokáig ki is maradt az életemből. Amikor sikerült a Velencei tó mellé költöznöm, rengeteg szabad időm volt, úgyhogy letettem a horgász vizsgát, és újra elkezdtem ennek a szenvedélyemnek hódolni.
A fiam születése után sajnos nem sok időm volt erre, így megint szögre kellett akaszanom a botokat, viszont amikor a fiam megkért, hogy menjünk el, természetesen nem mondhattam neki nemet 🙂 Úgyhogy ahogy az időnk és az időjárás engedi, néha-néha újra meg tudjuk látogatni a környék vizeit, és remélhetőleg még ha lassan is, de meg tudom szerettetni vele ezt a kellemes időtöltést.
Nagybátyám szeretett fotózni. Engem pedig érdekelt, hogy hogyan lehet jó képeket készíteni. Szerencsére hajlott arra, hogy tanítson, így kaptam egy régi Zenit-E típusú fényképezőgépet, kaptam fekete-fehér filmkekercseket, és egy fénymérőt. Megtanított, hogyan is működik a fotózás, hogyan kell a fénymérő alapján beállítani a gépet, illetve mire figyeljek, ha jó képeket akarok készíteni. Ahogy azt sokan, ő is átalakította a fürdőszobáját sötét kamrának, így megtanulhattam azt is, hogy hogyan kell a filmet előhívni, hogyan tudom a filmen levő negatívból papírképet készíteni.
Imádtam a „filmes játszadozást”, de a digitális és az automata gépek elterjedése miatt sajnos ezt a fajta szórakozást fel kellett adnom. Viszont mind a mai napig, ha horgászni, vagy kirándulni megyek-megyünk, viszek magammal egy digitális gépet, hogy ha van rá lehetőség, vagy találok egy jó témát, „el tudjak kattintani pár képkockát”.